Határtalanul 2024.
Pályázatok
2024. május 7.
Előkészítő óra:
Az előkészítő óra során az utazó diákokkal megismertettük a tervezett útvonalat és látnivalókat. Megalakultak a csapatok, melyek egy-egy felvidéki hírességről kapták a nevüket, a csapatok első feladata a névadójuk alaposabb megismerése volt, amiről a témanapon adtak számot. Különös figyelmet szenteltünk a Trianon nyomán kialakult történelmi helyzetnek, a magyarságot összetartozó nemzettudat megerősítésének. Ezen az órán ejtettünk szót a Magyarország határain túl élő magyarság létszámáról, az állmhatáron kívüli elhelyezkedés történelmi okairól.
A Határtalanul! Barankoló digitális tartalomtár használatával feladatokat oldottunk meg. Megbeszéltük a toleráns, kooperatív viselkedés alapszabályait, valamint ismertettük a kulturált buszos utazás edikai kódexét.
HATÁRTALANUL 2024 – FELVIDÉK
"Barangolás a Felvidéken" c. pályázat
Várakozással teli izgalom töltött el mindenkit, amikor megtudtuk, hogy végül mégis nyertünk a Határtalanul pályázaton. Az előző évi kirándulás tapasztalatai is nagy segítségünkre voltak. A náluk már bevált busztársaságot és pozsonyi szállást választottuk mi is. A tátrai felvonók, siklóvasút árának felét is sikerült megspórolni az előzetesen igényelt kedvezménynek köszönhetően.
1. nap:
Reggel 7 órakor indultunk Tácról első állomásunkra, Révkomáromba, ahol leparkoltunk az erőd bejárata előtt és a belvárosba indultunk. Megnéztük a főbb látnivalókat – Klapka György tér, Zichy-palota, Szent András-templom, Jókai Mór szobra, Európa-udvar –, közben beszélgettünk Klapka Györgyről és Jókai Mórról illetve a városhoz fűződő kapcsolatukról.
Visszasétáltunk a buszhoz és indultunk tovább következő helyszínünkre a Komáromi járásban található a hetényi Tarczy Lajos Alapiskolába, ahol már vártak bennünket a 7. osztály tanulói. Megérkezéskor átadtuk az ajándékainkat, majd elfogyasztottuk a részünkre a tanulóik által készített aprósütiket,a frissítőket. Ezután az igazgató asszony bemutatta nekünk a községet, az iskola névadóját majd megmutatta az iskolát. Betekinthettünk az itt folyó munkába, projektekbe, aznap ép a gyereknapba. Elmondtuk, hogy mi is nagyon szívesen vendégül látnánk őket iskolánkban. Az idő gyorsan telt, hamarosan búcsúznunk kellett. Vendéglátóink ajándékokkal leptek meg bennünket, utoljára még az iskola udvarán készítettünk közös képeket, aztán indultunk Pozsonyba.
Már a buszból láttunk néhány nevezetességet, de az igazi városnézést a várban kezdtük. Miután bejártuk minden zegzugát és kigyönyörködtük magunkat az onnan nyíló panorámában, a Koronázó templomnak is nevezett Szent Márton-dómba látogattunk el, majd az Óváros többi nevezetessége felé vettük az irányt. Az egykori főváros történelmi belvárosának bebarangolása óriási élmény volt, amiben kellemesen elfáradtunk. Sajnos hosszan nem időzhettünk, mert elkapott minket egy zivatar. Így már nagyon vártuk, hogy megérkezzünk a szállásunkra és elfoglalhassuk szobáinkat, szusszantunk egyet, hogy aztán elsétálhassunk vacsorázni a közeli bevásárló központba. Ezután már jól esett megpihenni és erőt gyűjteni az előttünk álló hosszú útra.
2. nap:
A bőséges reggeli után felpakoltuk bőröndjeinket a buszra és indultunk Dévénybe. Sétálni szerettünk volna a vár alatti folyóparton, de az áradás miatt lezárták a területet, így egyből felmentünk a várba. Megnéztük a kiállításokat, kipróbáltuk mennyi idő alatt ér le a víz a vár kútjának aljára és gyönyörködtünk a kilátásban. Különösen szép látvány volt a Duna és a Morva összefolyásánál a két folyó vizének keveredése.
Következő helyszínünk Nagyszombat történelmi belvárosa volt. Megnéztük az éppen külső felújítás alatt álló Szent Miklós Bazilikát, majd elsétáltunk a Szentháromság térig., ahol felelevenítettük a város történelmével kapcsolatos ismereteinket, azután egy fagyit elnyalogatva visszasétáltunk a buszhoz.
Következő állomásunk Garamszentbenedek volt. Bár a templomba nem tudtunk bemenni, mégis jó volt körbejárni ezt a régi bencés apátságot. Ezt követően Zólyom városában tettünk egy rövid látogatást.
Szállásunkra épp vacsora időben érkeztünk meg, ahol már nagyon vártak bennünket meleg vacsorával. Továbbiakban ott Várhosszúréten volt a szálláshelyünk. Este tettünk még egy sétát a közeli. Szent György tiszteletére szentelt, kéttornyú, római katolikus falu templomához, ahol a templomkertben elhelyeztük koszorút az 56-os emlékhelynél.
3.nap:
Korán kellett kelni, hiszen szinte az egész napot a hegyekben akartuk tölteni, ahhoz viszont sokat kellett utazni. A svédasztalos reggelinél mindenki kedvére válogathatott a sokféle finomságból, majd jóllakottan útnak indultunk. A szerpentines utakon csodálatos tájak követték egymást. Elsőként Ótátrafüredre utaztunk, ahonnan a siklóval felmentünk a Tarajkára. A jegyvásárláshoz már előre igényeltünk csoportos kedvezményt, így nagyon kedvezően, féláron utazhattunk.
Az időjárás jobb nem is lehetett volna, sehol egy felhő, csak ragyogó napsütés egész nap.
A Tar-pataki vízesésekhez vezető túraútvonalat jártuk be egészen az Óriás-vízesésig. A vízesések a kora nyári időpontnak köszönhetően nagyon bővízűek voltak, nem győztünk betelni a látványukkal és a dübörgő hangjukkal. A Rainer-kunyhónál elfogyasztottuk az ebédre csomagolt élelmet, aztán visszagyalogoltunk a sikló állomásáig, majd siklóval visszautaztunk Ótátrafüredre.
Ott felszálltunk a buszunkra, majd Tátralomnicra utaztunk. Innen négyszemélyes lanovkákban indultunk el a Lomnici-csúcs felé. Az első állomáson átszálltunk a 10 fős kabinokba és felmentünk a Kőpataki-tóhoz. Már maga az utazás izgalmas élmény volt, mert volt olyan tanuló, aki tériszonyát legyőzve vágott neki ennek a kalandnak. Körbejártuk a tavat és gyönyörködtünk a sokféle alpesi virágban és persze a hegyekben, amik néha megmutatták magukat a felhők takarása mögül. Találkoztunk egy szelíd, kéregető rókával is és út mentén ugráló mókusokkal is. Visszafelé betértünk Lőcsére volt. Már a buszból láttuk a középkori városfalat, amely körbeöleli a műemlékekkel teli óvárost. Megcsodáltuk a főtéren álló házakat, körbejártuk a Városházát.
A szállásra visszaérkezve elfogyasztottuk a finom vacsorát és az este további részében is remekül eltöltöttük az időt egymás társaságában immár egy kicsit fáradtabban.
Korán kellett kelni, hiszen szinte az egész napot a hegyekben akartuk tölteni, ahhoz viszont sokat kellett utazni. A svédasztalos reggelinél mindenki kedvére válogathatott a sokféle finomságból, majd jóllakottan útnak indultunk. A szerpentines utakon csodálatos tájak követték egymást. Elsőként Ótátrafüredre utaztunk, ahonnan a siklóval felmentünk a Tarajkára. A jegyvásárláshoz már előre igényeltünk csoportos kedvezményt, így nagyon kedvezően, féláron utazhattunk.
Az időjárás jobb nem is lehetett volna, sehol egy felhő, csak ragyogó napsütés egész nap.
A Tar-pataki vízesésekhez vezető túraútvonalat jártuk be egészen az Óriás-vízesésig. A vízesések a kora nyári időpontnak köszönhetően nagyon bővízűek voltak, nem győztünk betelni a látványukkal és a dübörgő hangjukkal. A Rainer-kunyhónál elfogyasztottuk az ebédre csomagolt élelmet, aztán visszagyalogoltunk a sikló állomásáig, majd siklóval visszautaztunk Ótátrafüredre.
Ott felszálltunk a buszunkra, majd Tátralomnicra utaztunk. Innen négyszemélyes lanovkákban indultunk el a Lomnici-csúcs felé. Az első állomáson átszálltunk a 10 fős kabinokba és felmentünk a Kőpataki-tóhoz. Már maga az utazás izgalmas élmény volt, mert volt olyan tanuló, aki tériszonyát legyőzve vágott neki ennek a kalandnak. Körbejártuk a tavat és gyönyörködtünk a sokféle alpesi virágban és persze a hegyekben, amik néha megmutatták magukat a felhők takarása mögül. Találkoztunk egy szelíd, kéregető rókával is és út mentén ugráló mókusokkal is. Visszafelé betértünk Lőcsére volt. Már a buszból láttuk a középkori városfalat, amely körbeöleli a műemlékekkel teli óvárost. Megcsodáltuk a főtéren álló házakat, körbejártuk a Városházát.
A szállásra visszaérkezve elfogyasztottuk a finom vacsorát és az este további részében is remekül eltöltöttük az időt egymás társaságában immár egy kicsit fáradtabban.
4. nap:
Ezen a napon Kassa volt az úticél. Kedvezményes jegyvásárlás során bementünk a Szent Erzsébet –dómba, aminek az altemplomban a fejedelem sírjánál megemlékezést tartottunk és elhelyezzük iskolánk koszorúját. Körbejártuk a dóm nagyszabású, tágas, lenyűgöző látványt nyújtó belső terét. A dóm belsejében láthattuk legnagyobb kincsként és látványosságként tartott gótikus Szent Erzsébet főoltárt. Felmentünk a duplasoros királylépcsőn, majd az 58,5 méter magas északi toronyba felmásznunk ahonnan felejthetetlen panoráma nyílt a városra. Ezután úgy terveztük, hogy Innen indulva végigjárjuk a főtér nevezetes helyszíneit, majd a Rodostói-ház felé kanyarodtunk. A kiállításon magyar tárlatvezetéssel nyerhettünk betekintést II. Rákóczi Ferenc életébe. Ekkorra már nagyon megéheztünk így egy pizzériába is betértünk. A közeli bevásárlóközpontban volt még egy óra szabadidő, így mindenki beszerezhette az emléktárgyakat és ajándékokat családtagjai számára.
„Hazafelé” csak madártávlatból, de megnéztük a Krasznahorka várat. Miután szálláshelyünkre visszatértünk Várhosszúréten tettünk egy kis sétát. A falu határában lévő tanösvény mentén álló Szent-Mária-kápolnától kilátás nyílt Krasznahorka várára, az egyedülálló habzó tavakra és a Buzgó-forrásra. Buzgó-barlangba, amelynek bejárata a tanösvény végén található sajnos nem tudtunk bemenni. Visszatérve a szállásra sajnálattal állapítottuk meg, hogy másnap indulnunk kell haza
5. nap:
Reggeli után bepakoltuk bőröndjeinket a buszba, elköszöntünk a szállásadótól és indultunk is. Bár tudtuk, hogy hosszú út áll előttünk, jutott még program mára is. Elsőként a Betléren az Adrássyak lakta kastélyba tettünk látogatást. Ez a kastély kívül és belül is nagyon szép volt. A magyar tárlatvezető sok érdekességgel ismertetett meg minket. A parkot nem tudtuk végig járni, mert az időjárás nem kedvezett. De egy kis gekkót láttunk elszaladni a kavicsos járdán. Utunk során egy kis pihenőt tartottunk a füleki vár aljánál. Amit még ez a nap tartogatott nekünk az az aragonitbarlang Martonházán. Ismét a természet egy csodáját nézhettük itt meg. A 8 ˚C-os barlangba 104 lépcső vezetett le, ahol barlang mennyezetét egyedülálló aragonitkristályok szerteágazó formái borították.
Ennek megtekintése után indultunk vissza Tácra, ahol már nagyon várt bennünket a családunk.
2024. június 13.
A Magyarság Háza szervezésében, az Uránia filmszínházban megtekinthettünk egy Szerbiában élő magyar cipőjavító életéről szóló dokumentum filmet. Címe: A javítóember
Bepillantást nyerhettünk egy cépészműhely ma már egyre ismeretlenebb világába, és egy szabadkai fiatalember életébe, akit a cipő illta - már a kezdet kezdetén - megcsapott.
Nagyon meghatott minket Gábor története. Itt tudtuk meg, hogy izomsorvadással küzd, feleségét elvesztette, vagyis tragédiák árnykolják be az életét. A család, a barátok segítettek neki abba, hogy az életét is meg tudja javítani.
